Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
A világ ahogyan én látom

Betegségem diagnosztizálása

Ivankó Adrienn · 4 hónapja
Tizenhat éves koromban egy kisebb baleset után furcsa, úszkáló testeket véltem felfedezni látásomban. Nem vettem eleinte túl komolyan, úgy gondoltam biztosan túlreagálom, de a baj megelőzése érdekében elment a Tiszaújvárosi Rendelőintézet szakrendelésére, de ott semmi komoly elváltozást nem találtak. Ezek után tovább küldtek a Miskolci Semmelweis Kórházba. A szakrendelésen több fajta vizsgálatot is elvégeztek. Észrevettek egy fajta degenerációt de nem találtak rá magyarázatot. Végül a Debreceni Egyetem Klinikai központjába kaptam beutalót. A gyermek rendelésen azonnal fogadtak, mivel az orvosok úgy vélték lehet ideghártya leválásom volt, viszont a gyermek szakorvos sem találta a magyarázatot, és végül a felnőtt szakrendelésről hívott le egy doktornőt, aki azonnal megvizsgált és megállapította, hogy, perifériás ideghártya elfajulásom van. Ez a betegség nagyon ritka és az orvostudománynak még ismeretlen, ezáltal jelenlegi helyzetben gyógyíthatatlan. Körülbelül tíz éve diagnosztizálták, öröklődő szembetegségként. Megállapította még a doktornő, hogy a baleset következtében mindkét szememben levált a határhártya. Azonnali laser kezelést rendelt el, amellyel ugyan állapotomat nem tudta javítani, de mértékben tartani viszont igen. Új szemüveget is írt fel, melyeknek dioptriája akkor -12, -13 volt. 2016.-ban MRI vizsgálatot rendelt el kezelőorvosom, mivel kettős látás alakult ki nálam a jobb szememen és kiakarták zárni minden esélyét annak, hogy nehogy egy rosszindulatú daganat, vagy tumor okozza. Szerencsémre a vizsgálat negatív lett, érrendszeri rendellenességet fedeztek fel, de azt mondták ez fejlődési degeneráció és nem fog problémát okozni. 2016.ban súlyosan látási fogyatékosnak minősítettek.


Amit akkor átéltem...

Sosem gondoltam volna, tizenhat éves koromig, hogy ilyen mértékű problémával kell majd szembenéznem életem során. Az egész családomat ledöbbentette a hír, és mindenki, aki csak tudott támogatott és mellettem volt. Ez azokban az időkben nagyon sokat jelentett nekem, talán ezért is voltam képes annyira gyorsan elfogadni az akkori helyzetet. Három havonta kellett járnom kontrollra, és általában nem mondott doktornő semmi újat. Nem javult, de nem is rosszabbodott a szemem. Az állapotom stagnált..


Jelenlegi állapotom

Húszonegy éves vagyok. Öt év alatt rengeteget romlott a szemem. Nemrégen kaptam új szemüveget, melyeknek dioptriája -12 és -14. Két éve erősen kancsalítani kezdtem a jobb szememre, mivel látásélességem nem egyforma, és a rosszabbik szemem ennek hatására erőltetve van ezért kancsalság alakult ki. Ezen felül újabb és újabb degenerációk jöttek létre a szememben és több laser kezelésen estem át az évek során, de leginkább lelkileg mentem át rengeteg megpróbáltatáson. Már fél évente kell járnom kontrollra mivel az orvosok továbbra sem tudnak semmilyen gyógymódot a szememre.Féléve a jobb szememben a látóidegek sorvadásnak indultak.Így élem mindennapjaimat. Megtanultam ezzel együtt élni.


Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Ivankó Adrienn
Másként élni nem könnyű. Nap mint nap azért küzdeni, hogy elfogadjanak, bebízonyísd, hogy te is ugyanolyan értékű tagja vagy a társadalomnak, mint a többi ember. Harcolni azért, hogy ne tekintsenek rád máshogy. Nehéz, iszonyatosan nehéz fogyatékosként élni a XXI. században.”